A suliban kitárgyaltuk Kittivel a tegnap történteket. Éppen figyelmesen hallgattam a sztoriját, hogy hogyan jöttek össze Levivel, amikor egy idegesítő hangra lettem figyelmes.. Kinga volt az és Benedek felé tartott..
- Szia, Benedek! Lenne kedved moziba menni ma délután? - nyavalygott Kinga.
- Bocs, de ma a haverokkal a parkba készülünk - utasította el.
- Jó, nekem az is megfelel. Akkor négykor a parkban. - azzal kiviharzott a teremből.
- Baszki, ez a mocsadék mégis mit képzel magáról? - nevetett Ádám.
- Hát úgy látszik meghívásnak vette, amit mondtam.
- Ja ez beteg.. Berta ugye nem veszed magadra?
- Mit is? - színleltem.
- Köszi, tudod hogy nem érdekel, ugye?
- Persze - kacsintottam.
Egyébként a töri tanár valamiért elkezdett rám pikkelni. Fogalmam sincs miért, de már másodszorra hív ki felelni.. És még csak három óránk volt.. Áhh na mindegy.. Benedekék minket is lehívtak a parkba. Meg akarnak tanítani gördeszkázni. Hát nem hinném, hogy fantasztikusan fog menni.. Sőt még azt sem, hogy menni fog.. De akkor én meg megtanítom őket kosarazni. Profin.
* lenn a parkban *
A fiúk gördeszkáztak én meg csak lestem. Hogy tudnak össze-vissza pörögni?? Én ezt nem értem és kár erőlködnöm, nem is fogom :)
- Gyere Berta, megtanítjuk neked is - ragadott kézen Ádám.
- De úgyse fog menni. Hadd mutassak inkább én valamit - nyafogtam.
- Nem, nem, nem és nem. Majd utána. Na gyere!
- Hajj, oké - mentem bele.
Megmutatták, hogyan kell felállni a deszkára. Eddig még ment is, de mikor már el kellett volna indulnom hátraestem.. Aúú.. és megint, és megint, és megint... A végére már meg tudtam rajta állni és büszkén mutattam a többieknek is, amikor megláttam Kingát Benedekkel.. És hátraestem a döbbenettől..
- Berta, mi a baj?? - sietett oda Ádám.
- Kingáék mit csinálnak?
- Ja, semmi csak megint el akarja hívni valahova. Tudom furán néz ki, de hidd el nincsen semmi köztük.
- Oké.. Megyek megmenteni - azzal odafutottam hozzájuk - Benedek akkor jössz? Most én tanítalak meg valamire! - és mikor Kinga elfordult kacsintottam, jelezve, hogy segíteni akarok.
- Persze, már megyek is. Bocs Kinga, majd talán legközelebb. Csá. - koptatta le - Huhh köszi - azzal magához húzott és megcsókolt.
Tehát mehettünk a kosárpályára, nyugisan, az "ördög" nélkül. Megmutattam nekik mit tudok.. Pár zsákolás, meg cselezés. A többiek csak úgy ámultak :) Aztán elkezdtem őket tanítani.
- Na, akkor először is próbáljatok beletalálni a kosárba.
Láttam, hogy nem nagyon megy nekik...
- Figyi, a csuklómozdulat a lényeg. Nézd, így - mutattam Benedeknek.
- Aha, most már tuti menni fog - nevetett és eldobta a labdát - Mellé.
- Próbáljátok addig, amíg nem megy! Én is addig gyakoroltam a deszkával.
- De Berta az csak egy deszka, ez sokkal nehezebb.
- Azt te csak hiszed. A deszkázás a nehezebb.
És beindult a veszekedés.. Az egésznek Kitti vetett véget.
- Hagyjátok már abba, mi lenne ha elmennénk fagyizni? - kérdezte Levire mosolyogva, ugyanis egy fagyizóban jöttek össze.
- Legyen inkább pizza! - vetettem fel az ötletet.
- Palacsinta!! - kontrázott Viktor.
A szavazás vége az lett, hogy bementünk egy pizzázóba. Éljen!! Mindenki rendelt egyet, ez lett a mai vacsink a borzasztó koleszos kaja helyett. A legtöbben sonkásat rendeltek, de a végére persze már nem tudtuk melyik kié, mert mindenki össze - vissza szedegetett a másikéból. Mikor végeztünk, mindenki kidőlt. Nemsokára indultunk is vissza a koleszba, amikor hangot hallottunk a hátunk mögül..
- Hé cicák, lenne kedvetek velem jönni? - kacsintott egy korosabb férfi Kittire és rám.
Mi futásnak eredtünk, a hapsi mögöttünk, a fiúk meg csak röhögtek.
-Hát persze, nagyon vicces egy perverz bácsika, de azért segíteni is lehetne!! - kiáltottam hátra.
Amint kimondtam meg is bántam.. A bácsi gyorsított a tempóján én meg persze lassultam, mert kezdtem kifulladni. Pont jókor jött Ádám. ( ő volt a leggyorsabb.. jobban mondva csak ő jött utánunk, a többiek még mindig röhögtek ) Utolérte a hapsit és lekevert neki egy pofont, majd feltartóztatta, amíg mi egérutat nyertünk.. Végre!! A többiek is elkezdtek futni utánunk és utol is értek.
- Mi van szépségem, nem volt szimpi a bácsi? - nevetett Benedek és megragadta a karomat.
- Ja, dehogynem, csak most nem voltam ismerkedős kedvemben - mosolyogtam megkönnyebbülten.
- Értem, pedig összeillettetek volna.
- Na kösz. Szerintem Kittihez jobban illik a bácsi! - kiabáltam az utolsó mondatot, hogy az említett személy is meghallja.
- Köszi, nekem már van barátom.
Hahotázva indultunk visszafele a koleszba. Szerencsére pont időben értünk vissza, így a portás még beengedett. Lehuppantunk az ágyra, amikor kopogást hallottam.
- Gyere! - kiabáltam.
- Szia Elz! Végre, hogy eszedbe jutok neked.
- Ismered a plázacica haverját?
- Igen, sajnálatos módon a testvérem. Méghozzá az ikertesóm.
- Na ne!! Hiszen nem is hasonlítotok! - döbbent le Kitti.
- Mert kétpetéjűek vagyunk.
- Amúgy én is eszedbe juthattam volna Berta.
- Eszembe is jutottál, csak nem akartam Kinga közelébe menni. Tudod nem sokan kedvelik és én is köztük vagyok. Örülnék neki, ha te sem barátkoznál vele.
- Neked semmi közöd az én dolgaimhoz, azzal barátkozok akivel akarok! - dühödött fel, majd le is nyugodott - Amúgy mi újság veled?
- Lett egy pasim, és kergetett egy öreg bácsi.
- De jó neked!! És a bácsi meg minek kergetett? - nevetett.
Elmeséltem neki hosszasan a sztorit, majd mivel már így is elég későre járt elköszöntünk egymástól, de előtte ő is elmondta mi történt vele..
- Képzeld egyre többet beszélek az egyik osztálytársammal Bencével. És lehet lesz köztünk valami - lelkendezett.
- Remek és legalább normális?
- Nagyon cuki.
- Nem ezt kérdeztem!
- Igen.. Bár ami nekem az, az neked nem mindig, de mindegy.
- Hát oké, majd azért mutasd meg valamikor. De most menj, mert későre jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése