Ma már a koleszban ébredtem.... reggel 5 órakor. Na igen, nem valami kényelmes az ágy, úgyhogy magamhoz képest túlzottan korán keltem fel. De mivel már úgysem tudtam volna visszaaludni elkeszdtem komótosan, csöndben készülődni, nehogy felébresszem Kittit. Felvettem egy farmert, egy Hawaii-os pólót és a fehér cipőmet + még egy karkötőt is. Bementem a fürdőbe kicsinosítani magamat és borzalmas látvány fogadott.. Elsősorban itt magamra gondolok, de a tükrön ott figyelt egy óriási pók!! Így hát sikítottam egyet ( nem félek a pókoktól de ekkorát még sosem láttam ), amire Kitti is felkelt...
- Berta, mi a franc bajod van? - érdeklődött "kedvesen".
- Egy...egy..egy p..p..pó..pók!! - dadogtam.
- Jajj istenem, nem kell attól félni, nem csinál az semmit sem veled!
- Na igen, de ez óriási! Nézd csak meg!
- Nem lehet az olyan nagy... Úristen, ez hatalmas!! Adj egy papucsot majd én lecsapom!
- Tessék.
- Kösz.. Na készen is van! - mondta büszkén. - Szóval ha már felkeltettél - pillantott rám dühösen - én is elkezdek készülődni.
A korai "ébresztésnek" hála időben készen lettünk, így még felnéztünk a közösségire. 10 ismerős felkérésem jött az osztályból... meg egy az A-ból.. a plázacica.. na jó őt egyenlőre függőben hagyom, aztán majd meglátom. Mindenkit visszajelöltünk ( kivéve egyet ) és indulhattunk is reggelizni. Most amolyan önkiszolgáló rendszer-féle működött, mint a szállodákban csak kevesebb választékkal. Volt pirítós meg zabpehely és ennyiben ki is merült a választék. És ezt fogjuk enni négy éven keresztül.. Szupi..
Szóval első óra infó.. nem is rossz. Szabad foglalkozás volt, így a fiúk valami öldöklős játékokkal ügyködtek, mi pedig kitárgyaltuk a haj témát a ma estére.
- Na, szerintem az enyém szimplán göndör lesz és lesz benne egy hajpánt szerű fonat.. a tiéd meg lehetne mondjuk egy laza kontyban. - szervezkedett.
- Ez remek ötlet Kitti, de szerintem nem kéne annyira kicsípnünk magunkat, nehogy már most azt higgyék valamennyire is érdekelnek - mosolyogtam.
- Igazad van. Akkor elég lesz csak a haj, a ruhát meg majd későbbre tartogatjuk.
- Igen, így szerintem is jó lesz.
Azzal ki is csöngettek. Jöhetett hát egy rajz óra, Jutka nénivel. Nem nagyon mutatkozott be és mis se nagyon érdekeltük, rögtön belevágtunk a közepébe. Pillangót kellett rajzolni ( ?? ) és mit ne mondjak eléggé szőrös szívű egy tanár. Egy szót sem lehetett szólni, csöndben kellett alkotni. Aki pedig kicsit is elrontotta a rajzát ráordított, hogy " Mi ez?? Ennél még egy óvodás is szebbet tud! Tessék igyekezni!" Hát azt hiszem a rajz sem lesz a kedvencem, pedig alapból szerettem. Ezután jöhetett egy kis angol óra Tamás "bácsival". Elég fiatal, úgyhogy szerintem mostantól az angol lesz a kedvencem, mert elég jól elbeszélgetett az osztály Tamással. Igen, azt mondta a bácsi jelzőt hagyjuk le. :) Utána jöhetett egy jó kis matek. Itt is még bemutatkoztunk, ezzel el is ment az óra. A végére pedig egy kis dupla spanyol ( főtantárgy ). Nem tűnt túl kedvesnek Éva néni, de lehet hogy csak kezdetben ilyen.. Az első órán még csak beszélgettünk, de a másodikon már el is kezdtük az alapoktól.. Na szép, és még házit is adott holnapra..
Órák után gyorsan megírtuk a házit amikor kopogtak..
- Gyertek!
- Sziasztok csajok, a ma esti bulival kapcsolatban.. Nem kell túlságosan kiöltözni, mert ez igazából csak egy összejövetel lesz, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. - mondta Benedek, majd rám mosolygott..
Ahogy kiment Kitti ezt szóvá is tette.
- Hé, Berta, te is láttad ezt? Benedek rád mosolygott. - ujjongott.
- Igen, nem nagy cucc - vontam meg a vállam.
- De, még az is lehet, hogy bejössz neki - nevetett.
- Azt kétlem.
- Miért? Tök cuki. Aranyosak lennétek együtt - ábrándozott.
- Köszi, de ha befejezted indulhatnánk a boltba valami rágcsálnivalót venni.
- Oké, mehetünk. Az utcában van egy kisbolt, menjünk oda.
Vettünk kekszet, colát meg egy kis milka csokit is, majd indultunk is vissza öltözni. Hamar készen lettünk, úgyhogy foglalkozhattunk a hajunkkal. Úgy csináltuk meg ahogy eredetileg elterveztük és szerintem szuperül sikerült!
...
- Sziasztok, megjöttünk - köszöntünk az osztálynak.
- Sziasztok - hangzott mindenkitől a válasz.
- Mindenki itt van? - kérdezte Ádám.
- Ö.. Szerintem csak Sanyi nincsen itt. - gondolkodtam.
- Ja igen, de ő mondta is, hogy nincsen kedve eljönni - vonta meg a vállát. - Akkor kezdjünk egy egyszerű felelsz vagy mersszel. Mindig az kérdez aki pörget és az válaszol akinél megáll a kupak. Kezdem.
Pörgött egyet az üveg és végül nálam állt meg.
- Na, Berta. Felelsz vagy mersz?
- Ömm, felelek.
- Oké, mit gondoltál rólam, mikor megláttál? - kérdezte mosolyogva.
- Hát.. nem voltál annyira szimpatikus. Beképzeltnek tűntél - nevettem.
- Hmm, kösz. Pedig nem vagyok ám az!
- Még nem változott a véleményem - nevettem fel ismét.
- Hidd el, meg fog az változni.
Most én pörgettem és a kupak Szabinánál állt meg. A merést választotta, úgyhogy gyorsan ki kellett találnom valamit...
- Meg is van, kopogtass be Kingához és mondd meg neki, hogy Ádám belezúgott és találkozni szeretne vele kettesben. - mondtam nevetve a saját poénomon és Ádám felé néztem.
- Kössz, ezzel nem is őt, hanem engem szívatsz!
- Nyugi, nem hinném, hogy beveszi. De csak én mehetek Szabinával, majd ha jövünk visszafele meglátjátok mi lesz. - titokzatoskodtam.
Azzal kimentünk a szobából és nevetve szaladtunk Kinga szobája felé...
Kopp, kopp. Kopp, kopp.
- Hát ti meg mi a fenét kerestek itt? Mit akartok? - köszöntött " kedvesen ".
- Ó, szerbusz Kinga. Csak azért jöttünk, mert egy elég érdekes dolgot tudtunk meg, ami téged is érint - kezdte a szívatást Szasza.
- Folytasd! - utasított.
- Oké, szóval éppen Ádámmal beszéltünk és rákérdeztünk, hogy tetszik - e neki valamit. Nem nagyon akart válaszolni, de végül csak kihúztuk belőle és azt mondta, hogy Kinga. Beléd van habarodva. - hangzott Szasza szájából tök komolyan. ( jól csinálja )
- Komolyan ezt mondta volna? De hát még alig ismer? Mondjuk nagyon cuki - gondolkozott ( vagy csak bámulta a plafont, mert hát szőke.. ) - Na mindegy, odamegyek hozzá és rákérdezek. Ajánlom, hogy tényleg így legyen!
- Megnyugodhatsz, tényleg bejössz neki - kuncogtunk össze a háta mögött.
Amint odaértünk a fiúk szobájához Kinga kopogás nélkül benyitott.
- Jajj, Ádám, tényleg bejövök neked? Úgy imádlak! - ölelte meg és Ádám szóhoz sem jutott.
Eltolta magától..
- Khm, az az igazság Kinga, hogy ez csak egy szívatás. Felelsz vagy merszezünk. Úgyhogy bocs, de nem jössz be. Most pedig menj ki kérlek. - mondta teljesen közömbös hangnemben.
- Mi?? Ezt nem hiszem el!! Mégis hogy képzelitek ezt?? Ezért még kaptok! - azzal kiviharzott a szobából majd pár másodperc múlva vissza is jött ( ?? ) - Én is beszállok - ült le közénk meg sem várva a válaszunkat, ami egyértelműen nem lett volna - Én pörgetek.
A kupak Benedek felé mutatott. A merést választotta természetesen.
- Hmm..oké. Akkor csókold meg azt a lányt aki tetszik innen a szobából.
- Kinga, nem lehetsz ilyen gyerekes. Úgy is tudod, hogy úgysem te leszel az. - mondta megsemmisítve Kingát.
- Akkor kiestél.
- Kinga, még alig ismerjük egymást, mondjál már neki valami mást. - utasította Krisztián.
- Nem, akkor is ezt kell megcsinálnia különben kiesik. - mondta kissé zabosan.
- Figyu, akkor el is mehetsz, mert egyrészt kéretlenül jöttél ide, másrészt pedig itt most mi hozzuk a szabályokat. Csáá - nevetett Viktor.
- Cöhh... Akkor inkább mondok mást. Nyald meg Viktor talpát.
- Pff, oké.
És tényleg megtette. Úr isten!! Ez azért már undorító.. Persze mindenki dőlt a nevetéstől... Kivéve persze Kingát, aki egyből kiviharzott a szobából.
- Na végre, hogy elment - mondta szinte mindenki egyszerre.
- Hol is tartottunk? Ja, Szabina te pörgetsz. - gondolkodott Benedek.
- Szóval Kitti, felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Oké, ki jön be neked innen?
- Ömm..senki - pirult el.
- Aha, látszik is az arcodon. Na, ki vele.
- A-a, nem mondom meg -makacskodott.
- Akkor kiestél.
- Várj, szünetet kérek.
- Héé szépség, itt nincs olyan. - hangzott Viktor szájából.
- Először is ne nevezz így, másodszor pedig most már van ilyen. Berta kijönnél kicsit?
Meg se várta a válaszomat csak kiráncigált az ajtó túloldalára.
- Szerinted elmondjam?
- Mond hát, nem lesz belőle semmi bajod. Még az is lehet, hogy összejöttök. Amúgy még ő tetszik?
- Hát.. nem - nevetett - igazából most már Krisztián tetszik.
- Na, légyszi mond el nekik.
- Nem szeretném..
- Akkor ne mondd, de kiesel.
- Jó, nem baj. Legalább hallgathatom az őrültségeket..
- Nekem mindegy, de menjünk be.
Ahogy kinyitottuk az ajtót, mindenki kidőlt a padlóra. Ezek szerint hallgatóztak... Mármint a fiúk..
- Mindent hallottatok? - kérdeztük egyszerre.
- Igazából nem, mert egyesek marakodtak. - pillantott Viktorra és Levire.
- Ohh, akkor jó - könnyebbült meg Kitti - Nem mondom el, hadd maradjon ez az én titkom.
Tehát kiesett Kitti. Utána kiesett Levi ( nem akart szerelmet vallani Kingának, majd sorba jött mindenki... Végül csak Dorina, Ádám és én maradtunk. Dorina pörgetett és Ádámnál állt meg.
- Merek.
- Oké, menőke. Akkor énekelj el nekünk egy Adele számot, miközben táncolsz.
- Sima ügy - kacsintott.
Woww, csodaszép hangja van. Amint elkezdte minden lánynak tátva maradt a szája, a fiúk pedig csak mosolyogtak.. A tánc az mondjuk már nem ment annyira jól, de a hangja mellett ezzel senki sem törődött.
- Rendben, tűrhető. Te pörgetsz - tettette Dorina.
- Merek - válaszoltam, mert nálam állt meg az üveg.
- Oké... Akkor ugorj ki az ablakon, csak az első emeleten vagyunk - mondta gúnyosan.
- Még mit nem, inkább kiszállok.
Miután kiestem pár kör múlva vége is lett a játéknak, Ádám nyert. Ezután még elbeszélgettünk egy ideig, egész jól összebarátkozott az osztály. Majd visszamentünk a szobánkba, mert holnap suli...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése