Jipíí, első óra tesi. Nincs vele nagy gondom, mert jól megy a futás :) Most már azért futottunk egy kicsit, de utána játszhattunk. Azért azt elmondta a tanár, hogy milyen felmérésekre számíthatunk év elején... Nemsokára lesz majd suli kör, 60 m , kislabdahajítás, kosárra dobás ( éljen, az tuti sikerülni fog ) meg hasonlók.. Lazán elmentek az órák, nagy részben csak vettük az anyagot, törin meg bioszon pedig feleltünk.. Hurrá. Lett egy kettes ( Ádám ) törin és egy négyes ( Kitti ) bioszon. Éppen mentünk visszafele a szobába, amikor valaki utánunk kiáltott... Levi volt az..
- Hé, Kitti, azon gondolkodtam lenne - e kedved elmenni valahova? - hívta randira
- Persze, mehetnénk mondjuk fagyizni! Jöhet Berta is?
- Hát.. én úgy gondoltam ketten mennénk - vörösödött el.
- Ó, óóóó... Persze - mosolygott biztatóan.
Azzal ott is hagytak. Na szép. Mindegy, majd elütöm valahogy az időt.. Zenét hallgattam, meg tévéztem egész délután. Ja meg persze megtanultam előtte holnapra.. Már éppen kezdett sötétedni és kezdtem aggódni, hol lehetnek Kittiék, amikor valami zajt hallottam az ablak felől.. Odamentem és ki volt az ablakom alatt ?? Benedek!! Úristen, Benedek az?! Mit kereshet itt ilyenkor? Villámgyorsan kinéztem az ablakon és kérdőn felvontam a szemöldököm..
- Szia, Berta! Látom unatkozol itt egyedül.. Gondoltam elmehetnénk valahova.. - köhintett - kettesben.
Á, jesszus, randira hív!! De ez mégis hogy történhet?? Hisz alig beszéltünk, csak a bulin... Ó, egyszer rám kacsintott... Nyugi Berta, nyugodj meg. Nem tudhatja meg, hogy tetszik nekem.
- Na mit szólsz? - huppsz, túl sokáig gondolkoztam..
- Honnan veszed hogy egyedül vagyok?
*nevet*
- Beszélgettem Levivel, és mondta, hogy ma elhívja Kittit, tudod hátha..
- Ohh. Ebben az esetben szívesen elmegyek..veled - itt kicsit megcsuklott a hangom - Hova megyünk?
- Mutatok neked egy csodaszép helyet.
- Oké - hallatszott a válaszom és tovább álltam egy helyben..
- Na gyere már - sürgetett kedvesen.
- Megyek... - de várj, már nem lehet kimenni, kilenc után nem engednek ki a koleszból - szontyolodtam el - Te hogy jutottál ki? - jutott hirtelen eszembe.
- Jah én már régóta kint vagyok.... az ablakod alatt.... csak gondolkoztam mit mondhatnék.
Jajj istenem, de édes!! ♥ Nem tudta mit mondjon nekem. ♥ ♥
- Mássz ki az ablakon - mondta teljesen komolyan.
- De hát én nem merek. Ki fogok esni és eltörik valamim! - sápadtam el.
- Nyugi, ha esnél én elkaplak.
- Huhh, hát oké.. - azzal elkezdtem kifele mászni, ráléptem az ágra, majd az alatta lévőre és a köve... jajj, megcsúsztam!! megcsúszott a lábam!
- Megvagy! - mondta mikor a kezébe estem.
- Úristen köszi! - hálálkodtam - Ha te nem lettél volna akkor eltört volna valamim - nevettem.
- De ha nem lettem volna akkor ki se másztál volna - nevetett.
- Ez igaz - közben leporoltam magam.
- Gyere menjünk, sietnünk kell, hogy odaérjünk - ragadta meg a kezem és elkezdett maga után húzni, mint egy kutyát..
- Héé.. Hova megyünk ?? Ne siess már ennyire.
- De akkor nem érünk oda.
- De ho.. - kezdtem de a vége egy kisebb sikoly lett, mivel Benedek felvett a nyakába ( mint egy kisgyereket, hihi ) és úgy futott tovább. Nemsokára oda is értünk.. És amikor letett... Jajj... a meglepetése valami csodaszép volt... Bérelt nekünk egy kis hajót, amiben virágszirmok, gyertyák és étel volt... ohh egy gyertyafényes vacsora ♥ Már most imádom!!
- Benedek.. ez.. ez valami csodaszép! - lelkendeztem.
- Örülök, hogy tetszik, de várd ki a meglepetés végét! - ó szóval még lesz valami, már nagyon várom!
- Tényleg? És mi az? Várj ez egy fölösleges kérdés, úgysem mondod el.
* nevet *
- Nem hát. Na de gyere ülj be. Hölgyeké az elsőbbség - és még udvarias is! Majd megfogta a kezem, nehogy beleessek a vízbe.
- Köszönöm.
Beszálltunk mindketten, majd Benedek elkezdett evezni, közben beszélgettünk és neki láttunk a vacsorának. Nagyon romantikus volt már ez.. és még mindig tartogat valami meglepetést.
Egyre jobban közeledtünk egy elhagyatott part felé... Erdő féleség volt ott és egy gyönyörű szép part, egy leterített törölköző és szív alakba rendezett virágszirmok..
- Oda megyünk? - mutattam az előbb említett helyre.
- Igen, remélem tetszeni fog.
- Már most tetszik!
Megérkeztünk, szálltunk volna ki a csónakból, amikor.. oóó.. beleborultam a vízbe. Ezt nem hiszem el! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?? Mindegy is, mert ami utána történt, azért abszolút megérte!! Leírom a helyet a hatás kedvéért... :)
Gyönyörűen hullámzó víz, gyertyafény, virágszirmok.. Én meg a vízben hevertem.. Benedek sietett felém.. Nyújtotta a kezét, felemelt és... és
- Annyira bolond vagy! De én így szeretlek! - megcsókolt ♥ Életem első csókja, vele, és amúgy is ♥ Megérte kivárni és nem beleesni minden második személybe az utcán, mint a legtöbb korombeli. Hosszas csók volt ♥ Nem is volt időm izgulni, mert hirtelen történt. Pedig rengetegszer átgondoltam már, hogy milyen lehet... De azok fel sem értek a valósággal.
Kivitt a vízből, majd ismét megcsókolt. Még beszélgettünk egy ideig, majd elindultunk visszafele, mert már kezdett későre járni.. Éppen az ablakom előtt voltunk már..
- Tudod, Berta, már a kezdetektől fogva tetszel nekem! - mondta elképesztően szép mosollyal.
- Te is nekem - nevettem, és tényleg így volt!
Egy öleléssel és egy csókkal búcsúztunk, majd megpróbáltam felmászni a fán. Most szerencsére sikerült esés nélkül. Kitti már fenn volt a szobában és aludt, úgyhogy nem akartam felkelteni, majd holnap elmesélünk egymásnak mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése