Szeptember 1. hétfő

Kopp, kopp. Kopp, kopp... ( bejön anyu )
- Berta drágám kellj fel - ébresztgetett kedvesen - Hahó, kicsim, el fogunk késni és elmegy nélkülünk a vonat. Már 6:00 óra van. - folytatta, és közben elkezdett simogatni..
- Mi?? Már 6:00 óra van? Úristen, sietek!! - azzal kipattantam az ágyból, majd anyát kitessékeltem a szobámból, hogy hadd öltözzek nyugodtan.
Mivel már nem volt annyira jó idő felvettem egy farmert, egy neon, narancssárga színű pólót és a fehér cipőmet. Plusz még egy farmerdzseki, hátha hideg lesz odakinn..
-Hoppsz.. nem találom a farmerdzsekim.. Jajj ne, azt hiszem beleraktam a bőröndömbe. - lassan kezdtem infarktust kapni, mert mindjárt elkésünk - Remek, most kezdhetem feltúrni a bőröndömet! - ezzel elkezdtem toporzékolni, úgy látszik elég hangosan, mert anyu feljött a szobámba.
- Kész vagy kicsim? Mi a baj? Miért mérgelődsz? - bombázott a kérdésekkel.
- Azért mérgelődök, mert a bőröndömbe raktam a farmerdzsekim és most pont kéne, mivel eléggé hűvös van. - panaszkodtam.
- Hagyjad majd én előkeresem, addig te készülődj tovább. - mondta kedvesen.
- Köszi, köszi, köszi.- hálálkodtam és egyből elkezdtem futni a fürdőszoba felé.
A baj csak az volt, hogy sem a hajkefém, sem pedig a fogkefémet nem találtam a helyén. Rögtön eszembe is jutott, hogy azokat is elraktam.. Szó nélkül elkezdtem "tépkedni" a hajamat anya fésűjével és a fogamat is az ő fogkeféjével mostam meg, mivel éreztem, hogy már nincs idő előkotorni őket a táskámból. Amint végeztem indultam is vissza a szobámba...
- Anya remélem nem baj, hogy használtam a fogkefédet és a fésűdet, mert az enyémeket már elraktam.
- Nem, semmi gond.
- Okés, köszi. Na de siessünk lefele, mert indulnunk kéne.. Elz készen van már?
- Igen, legalábbis mikor benéztem hozzá minden rendben volt. Szólok neki és indulhatunk is.
....
Éppen nyitottam ki az ajtót, amikor észrevettem, hogy apu várakozik ott... Úgy volt, hogy már nem találkozunk suli előtt, mert nem fog visszaérni. Ugyanis a munkája miatt kiutazott egy időre Németországba. De ezek szerint itt van! Vííí! - és azzal a lendülettel bele is ugrottam a nyakába, mert már két hete nem is láttuk.
- Jajj apa, hogyhogy mégis hazajöttél? Úgy hiányoztál már! Na de sajnos sietni kéne, mert lekéssük a vonatot Elzzel. - azzal fel is kiáltottam neki - Elz siess már, elkésünk!! Ja és itt van apu!
Ahogy ezt kimondtam, szinte fél percen belül ott termett Eliza, anyu pedig mosolyogva sétált mögötte.
- Anyu te mégis mit mosolyogsz? Tudtad, hogy hazajön apu? - erre még nagyobb mosolyra húzta a száját - És miért nem szóltál nekünk? - vontuk kérdőre.
- Ez is egy meglepetés volt... De most induljatok apátokkal, mert nem fogtok odaérni és akkor nem lesztek ott első nap. Én maradok, úgyhogy, sziasztok! - és ezzel szorosan magához húzott mindkettőnket.
- Szia anyu, hiányozni fogsz! - mondtuk a könnyekkel küszködve.
Pár perc múlva végre elindultunk, kicsit késve hát, de odaértünk időbe. Az állomáson apától is elbúcsúztunk és felültünk a vonatra, ami éppen akkor készült indulni.. És már indult is volna nélkülünk, de még elég lassan ment, így sikeresen "felugrottunk rá". Az út körülbelül két órás volt. Elzzel az új iskolát tárgyaltuk ez idő alatt..
- Ugye majd minden nap átmegyünk egymáshoz? - kérdeztem bizakodva.
- Persze és mindent ki is tárgyalunk. Már alig várom! Biztos remek osztálytársaink lesznek majd! De a kajára kíváncsi leszek, nem akarok éhen halni.
- Hát igen, én sem. De nézegettem kicsit az iskola honlapját és találtam a kollégiumról képeket. Egész jól néz ki, szerintem elleszünk. - mondtam bizakodva, a tegnapi rémes gondolataim elűzése miatt.
...
- Megérkeztünk! - kiáltottam fel mosolyogva.
- Na végre! Gyere, keressük meg a csoportunkat! Nézd, ott is van! Fekete Miklós Nyelvi Gimnázium.. Úgy látom még együtt vagyunk, nincsen osztályokra bontva..
- Igen, tényleg.
...
- Jó napot, mi vagyunk a Dorcsák testvérek, Dorcsák Eliza és Dorcsák Berta. - mondtam az ott lévő tanárnak.
- Ó, sziasztok gyerekek. Éppen időben érkeztetek, mert már indulunk is együtt az iskolához. Egyébként én Ilona néni vagyok,  én fogom majd megmutatni nektek az iskolát. - mondta mosolyogva - Na de menjetek a többiek után a buszra. - utasított.
...
- Szia, foglalt ez a hely? - kérdeztem egy aranyos lánytól.
- Nem, ülj csak le nyugodtan. - azzal lehuppantam mellé. Elz egyébként valami plázacica mellé ült le, mert már csak ott volt hely.. - Kitti vagyok, téged hogy hívnak? - érdeklődött kedvesen.
- Berta vagyok. Te melyik osztályba fogsz járni?
- 9.b-s leszek. És te?
- Jajj, de jó, én is! - lelkesedtem - Legalább most már ismerek valakit az osztályból.
- Tényleg? Ez szupi ! Akkor még lehet szobatársak is leszünk, mert általában osztályonként vagyunk beosztva. Ezt onnan tudom, hogy a bátyám is ide jár, éppen most lesz végzős.
- Jó lenne, ha együtt lehetnénk! - mosolyogtam - Akkor te biztos sokat tudsz az iskoláról. Nem tudod milyen lesz a kaja?
- Látom téged is ez érdekel a legjobban - nevetett - Elvileg van amikor tök szupi, máskor pedig borzalmas. De van egy közeli bolt, úgyhogy nem fogunk éhen halni.
- Ohh akkor jó.
Ilona néni közben elkezdte mondani a szobabeosztást. Kettesével lesz mindenki.. Elmondta az a-sokat ( Elz a plázacicával lesz, boahh.. ) és utána jött a mi osztályunk. Szollár Ádám - Kiss Benedek, Orsós Levente - Mikler Sándor, Tóth Krisztián - Pataki Viktor. És a lányok.. Szabó Dorina - Kerekes Ninetta, Németh Zorka - Veres Krisztina, Vajda Evelin - Pataki Szabina és végül Dorcsák Berta - Lakatos Kitti. Annyira jóba lettünk ez alatt a pár perc alatt, hogy nagyon megörültem neki " Vííí, egy szobába kerültünk! " Nemsokára meg is érkeztünk a sulihoz. Ez egyébként egyfajta koleszos suli, tehát nincs olyan aki nem a "suliban" lakik. Mindenki megkapta a szobakulcsot és felcipelte a bőröndöket. Még nem pakolhattunk ki, mert először le kellett menni ebédelni. Kíváncsi leszek milyen lesz a kaja..
- Ú nyami, krumplifőzelék! - lelkesedtem mert ez az egyik kedvenc ételem.
- Hát ahogy elnézem nem lehet valami finom.. - mondta Kitti és megborzongott. Erre felnevettem majd belekóstoltam.
- Nem is rossz. Attól még, hogy furin néz ki lehet finom.
- Tényleg finom? Na, akkor én is megkóstolom - azzal merített egyet a kanáljával - Hm, tényleg fini.
Nemsokára végeztünk és mehettünk is be egy ofői órára. Szupi, de legalább ma csak ez az egy óra van, ez amolyan bevezető féleség.Bemutatkoztunk ( a fiúk csak a nevüket mondták, meg hogy éljen a deszka meg ilyesmi.. de van egy könyvmoly is, az elég sokat mondott..khm a könyvekről.. nem valami társasági ember ), majd elmondta az órarendet az ofőnk,  Anna néni. A holnapi nap még egész könnyű lesz, mert szinte csak nyelvórák és tölteléktantárgyak lesznek. A nyelv meg ugye mindenkinek jól megy, azért ide került... És csak hat óránk lesz. Ja és időközben az is kiderült, hogy én azért vagyok b-s, mert az a spanyolos, az a-s pedig az olaszos osztály. Tehát Elzék azt tanulják nagyobb óraszámban. Na, de ez most nem is olyan lényeges... Óra után végre szabadulhattunk, hogy kipakolhassuk a cuccainkat.
- Egyébként Berta, te sportolsz valamit? - érdeklődött Kitti.
- Igen, kosárlabdázom. És te?
- Ú, az tiszta jó, én snowboard-ozok.
- Komolyan?? És nyáron hogyan?
- Műpályán. De ott is hideg van, úgyhogy szükség van a dzsekire is. - mosolygott.
- De jó!
Kitárgyaltunk még pár csajos témát, például, hogy ruha, ékszer, vagy sminkgyűjtők vagyunk- e ( kiderült, Kitti a körömlakkokat, én pedig a karkötőket gyűjtöm ) és éppen szóba került a pasi téma, amikor kopogtak..
- Sziasztok, csajok! Csak azért jöttünk, hogy megkérdezzük, lenne - e kedvetek átjönni hozzánk, mert szervezünk egy kis évnyitó összejövetelt, hogy jobban megismerjük egymást. - invitáltak Benedekék.
- Persze, szívesen megyünk. Mikor kezdődik?
- Gyertek hétre. Egyébként másnak ne szóljatok, mert ez csak az osztályunknak szól. - mondta Ádám.
- Okés, akkor majd ott találkozunk. De most ha megbocsátotok fontos megbeszélnivalónk van. - sürgette őket Kitti. - Na szóval, neked innen tetszik most valaki, Berta?
- Hát.. Ádám elég helyes.. De igazából van pár helyes srác. - gondolkodtam, visszaemlékezve az arcokra.
- Ja igen, csak egy könyvmoly van, a többiek normálisnak tűnnek... még - itt mindketten felnevettünk - Nekem amúgy Levi tetszik. Olyan gyönyörű szemei vannak. - ábrándozott.
- Hát  igen, de azt hiszem most inkább elő kéne kotorni valami ruhát az estére...
- Ja, igazad van.
Kitti előkotort a táskájából egy égszínkék egybe ruhát, aminek a hátulja hosszabb és a szoknya része ilyen redőzött, a háta pedig mélyen ki van vágva. Én pedig megmutattam neki a barackszínű egybe ruhámat, aminek virágmintás ( ugyan olyan színű mint a ruha, ez egy vékony felső réteg )pörgős szoknyarésze van és a hátán van egy kis masni. El is döntöttük, hogy ez mindkettőnknek tökéletes választás és a hajtémát kezdtük el tárgyalni, de ismét kopogtak.
- Gyertek! - kiáltottuk egyszerre.
- Bocsi csajok, hogy megint zavarunk, de a bulit áttettük holnapra, mert még be kell szerezni pár cuccot. Nem hozott magával senki colát, chipset, meg ilyesmit és le kell még szaladnunk a boltba.
- Oké, akkor holnap hét? -kérdeztem.
- Igen.
...