Holnap indulunk a gimibe, reggel 6:30-kor indul a vonat az állomásról. Áááá, úristen, egyáltalán hogyan fogok én felkelni olyan korán? Na mindegy ezzel ráérek később is foglalkozni, most végre el kéne kezdenem pakolni... - gondolkodtam magamban - Szóval először is kéne egy törölköző meg egy papucs. Ki tudja milyen lesz ott a zuhanyzó.. Fujj most elképzeltem, hogy egy kis putri szerűségben fogok lakni. Jesszusom már megint min jár az agyam! Hagyjuk a rossz gondolatokat, gondoljunk inkább arra, hogy új barátaim lesznek. Vagy nem, mert kiközösítenek. Oóó, egyre rosszabb dolgok jutnak az eszembe...
Miközben gondolkodtam anyja feljött hozzám:
- Kislányom, hogy állsz a pakolással? - kérdezte, de meg se várta a válaszomat, mert válaszolt helyettem a saját kérdésére - Rosszabul állsz, mint a testvéred. Alig raktál be valamit. Igyekezzél kérlek, ebéd előtt készen kéne lennetek, mert délutánra van egy kis meglepim. - mondta siettetve, mert az ebéd már készül..
- Jól van anyu igyekszem, csak hát tudod hogy megy ez. Kicsit elgondolkodtam, hogy milyen lehet az új suli. Szóval nem biztos, hogy készen leszek. - mondtam, reménykedve, hogy segíteni fog a pakolásban, mert elég lusta vagyok most hozzá :)
- Nyugodj meg, biztos minden rendben lesz majd! Lesznek új barátaid is. - nyugtatgatott - Gyere segítek neked, mert látom sosem leszel kész ilyen tempóban. Úgy is segítettem Elzának is egy picit.
- Jajj köszi, anyu! Így biztos készen leszünk! - mosolyogtam rá.
- Nincs mit, na de iparkodjál végre! Látom még csak egy törölközőt és egy papucsot raktál. Hozom a fogkefét, meg a tisztálkodási cuccokat, addig rakd a többit. - utasított.
Mire anya visszajött a fürdőből már készen voltam mindennel, úgyhogy egy kicsit felnéztem a közösségire. Megnéztem a gimnáziumot ( Fekete Miklós Nyelvi Gimnázium ), na meg a koleszt is, hátha van róla kép a neten. Találtam is párat és egész jól néz ki, nem olyan mint egy laktanya, úgyhogy most már megnyugodhatok. Anyu közben kopogott, hogy kész az ebéd így lesiettem, mert már eléggé éhes voltam. Nutellás gombóc volt az ebéd, a kedvencem. Nyami.
- Anyu, mi lesz az a meglepi? -érdeklődött Elz.
- Most már úgy is végzünk az ebéddel, úgyhogy elárulom. Elviszlek titeket a kedvenc cukrászdátokba, utána pedig benézünk egy kalandparkba! - mondta lelkesen anyu.
- Jajj, de jó. Akkor siessünk is, mielőtt elviszik a finom sütiket! - lelkesedtünk be, mert imádjuk azt a helyet, már babakorunk óta oda járunk, és a kalandparkokért is odavagyunk.
Pár perc múlva már indulhattunk is.A cukrászdába hamar odaértünk, mivel a szomszéd utcában van. Mindenki a kedvencét választotta: én egy epres-málnás browniet, Elz csokis-nutellás-mogyorós kelyhet, anyu pedig egy szimpla dobos tortát kért. Míg mindenki a sütiét falta, anyu rengetegszer elmondta, hogy vigyázzunk magunkra, meg hogy minden este hívjuk fel.. Már kezdett elegünk lenni a szokásos anyás dumából, úgyhogy elkezdtük sürgetni, hogy menjünk már a kalandparkba. Pár perc múlva indulhattunk is.
Remekül éreztük magunkat a kalandparkba, nagyszerű kikapcsolódás volt.Eléggé elvoltunk, már éppen esteledett mire elindultunk. Otthon még gyorsan megvacsiztunk, majd mentünk is aludni, hogy holnap feltudjunk kelni 5:30-kor. Jesszus, de korán lesz. Remélem sikerül felkelnem, mert nem akarom lekésni a vonatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése